Lisztérzékeny vagyok. Ráadásul évek óta. (Most szépen elhallgatom, hogy mivel is foglalkozom civilként, mert elég ciki, hogy erre még csak most döbbentem rá...)Úgyhogy mostantól keményen glutén mentes diéta következik. Az elszántsággal nincs gond, tényleg kemény vagyok magamhoz ha arról van szó. Márpedig most az EGÉSZség a tét. Persze áldozat kell, mert egy csomó szeretett dologról le fogok mondani, de valamit valamiért. Nekem ennyit megér.
Mivel fel sem merült bennem, hogy lisztérzékeny vagyok, így a glutén majdhogynem központi szerepet játszott az étlapon. Például kaptunk egy kenyérsütőt, amit fáradtságot nem kímélve naponta használtunk. Oké, hogy bio és teljes kiőrlésű nem ritkán magvas kenyér sült benne, de keményen gluténos. Érdekes viszont, hogy hónapok óta abbahagytuk, mert nem fogyott már úgy a kenyér, talán ösztönösen ellenállt a szervezet a nem kívánatos anyagnak. Az is érdekes, hogy amikor tőlünk egy köpésnyire nyílt egy pékség, ahol helyben sütött friss és finom pékárukat készítettek napi szinten bejártam én, aki elvből sem eszem finomított pékárut. Rendesen függő lettem. Kb egy hónapig tartott. Ez idő alatt tele lett ragyával a képem, mintha kamaszodnék. Hozzá teszem, hogy soha nem volt 1-2 pattanásnál több a képemen, még kamaszként sem. De győzött a józan ész, és már hónapok óta kerülöm a pékséget.
